Létezik kozmikus kötődés egy párkapcsolatban?

Létezik olyan, hogy igazi? Vagy csak olyan lézetik, hogy most az igazinak érzem, de ez átmeneti?

A csodás mesék leányálmokba ringatnak minket már kiskorunktól kezdve. Azt sugallják, eljön a te herceged is, de nem is akár hogyan. Fehér lovon, daliásan, helyesen, férfiasan, tisztelettudóan, gazdagon és csak téged fog imádni, mert már a 3 próbát is kiállta érted. Tök jó, hogy ezen növünk fel kislányként, na de van ilyen a valóságban??? Valaki elmondja ezt gyerekkorban, hogy ez nincs teljesen így? Ha van is akkor utána megcsal, félrelép, egy-két év után már nem imád....vagy rajtad kívül mást is imád? Hány békát kell megcsókolni, mire eljön az igazi?

Hisztek az álmokban? Vagyis inkább abban, hogy mondanak, mutatnak valamit abból ami benned van? Szoktatok álmodni? Én ma reggelre azt álmodtam, hogy nagyon fiatal voltam. 16-18 év körüli. Álmomban megismerkedtem egy sráccal aki még olyan kiforratlan gyerek volt, laza, enyhén flegma, de láttam tetszem neki és számomra is volt benne vonzó. A lényem a fiatal lányé volt, de a tapasztalásom az életről a mostani érett nőé. Ezért megmondtam neki, hogy akkor lesz köztünk bármi a felnő hozzám. Tisztelettudó lesz, célokat tűz ki maga elé, olyan férfiként viszonyul hozzám, ahol én nő lehetek, nem kislány, akin gyakorolhat. Másnapra a srác, szépen felöltözve laza zakóban jelent meg és elhívott vacsorázni, ami most teljesen természetesenek tűnne, de én emlékszem amikor 18 körül voltam a randik úgy néztek ki, hogy menjünk el bulizni vagy együnk egy gyrost az utcán. Aranyos volt de inkább a tinilány ment akkor randizni, mint a nő ezáltal. Már maga az a tény, hogy vacsorázni hívnak egy olyan felnőttes dolog, amit egyébként én imádok, nem tudom ti hogy vagytok vele. Engem először a férjem hívott el vacsorázni, pedig voltak előtte is kapcsolataim. Szóval onnantól a srác ahogyan én kértem felnőtt a feladathoz amit adtam neki. Bemutattuk egymást a szüleinknek, ő abba a városba jött tanulni, ahová én jártam egyetemre és valami olyan kozmikus kötődés jött létre ezáltal közöttünk, ami megkérdőjelezhetetlenné tette a kapcsolatunkat. Tudjátok, mint a filmekben, mondjuk az Alkonyat- Hajnalhasadás című filmben. Mindig csodálkozva nézem azt a filmet, hogy lehet az, hogy megismerkednek és olyan biztosak a szerelmükben szinte gyerekként, hogy a nő képes vámpírrá válni a szerelméért, pedig nem kevés megpróbáltatáson mennek keresztül.

Azért is furcsa ez nekem, ez a feltétel nélüli ragaszkodás (de az álmomban most így vot), mert én fiatal koromban mindig inkább azt éreztem keresgélek, figyelek, megtapasztalom nekem mi a jó egy kapcsolatban, egy férfiban és igyekeztem levonni a következtetéseket, tapasztalatokat, hogy a következő kapcsolatomban már okosabban csináljam és amit nem szeretnék, olyan tuti ne legyen abban a férfiban. Én nem hiszek abban, hogy "majd megváltozik"! A szüleim házasságát végignézve, ahol az apukám megváltoztatása volt a cél, teljes kudarcba fulladt, így már gyerekként megfogalmaztam, hogy én erre soha nem fogok alapozni. Olyan pasit választok akivel majd együtt mozdulunk és az alapvető tulajdonságainkat szeretjük egymásban és elfogadjuk. Ha a másik gyökeres megváltoztatása a cél, az sose fog menni, hiszen akkor senki nem érzi magát komfortosan.

Visszatérve a kozmikus kapcsolódásról tényleg létezik ilyen? Amikor már nem csak figyeled a másikat, hanem érzed? Amikor már tudod, hogy ő a te utad, a másik feled? Nem is kérdés az egymás iránt érzett bizalmatok és tényleg fel sem merül, hogy mással foglalkozz a párodon kívül? Amikor egy burok vesz körül amiben csak te vagy és ő! Merünk annyira megbízni a másikban, hogy ezt a feltétel nélküli bizalmat odaadd neki?